csiszarattila.com / Rubysztán

Kapcsoszárójel-szindróma

Bármennyire is a legkedvesebb nyelv a Ruby számomra, bizony rákényszerül az ember, hogy más programnyelveket is használjon a mindennapokban. Fél év után ismát PHP-t ragadtam.

Nem mondom a PHP-ra való visszaállás nem volt zökkenőmentes, de nem okozott túl nagy nehézségeket sem. A PHP-vel alapvetően nincs nagy baj, de nagyon sok dolog furán hat és elgondolkoztatja az embert, ha hosszú időt eltölt a Rubyval - főképp az, hogy utóbbiban mennyire logikusabban vannak bizonyos dolgok megtervezve és implementálva.

Hasonló a helyzet a keretrendszerekkel is: az elmúlt hónap során jópár MVC alapút kipróbáltam (CodeIgniter, CakePHP, Zend Framework) és óhatatlan volt a Railsszel való összehasonlításuk. Itt megintcsak ismételni tudom önmagam: mintegyik rendszer nagyon jól használható és okosan valósítja meg az MVC szemléletet, de olyan apró nüanszok hiányoznak belőlük, amelyek miatt számomra még mindig a Rails felé húz a szívem. A három PHP keretrendszer közül egyébként a Zend Framework nyerte el leginkább a tetszésemet, mivel elég rugalmasan konfigurálható és sok funkciót a Railshez hasonlóan old meg, így számomra jóval kevesebb meglepetést okozott.

Ezzel együtt az utóbbi időben egyre gyakrabban merült fel bennem az a gondolat, hogy megérte-e egyáltalán a Rubyt és a Railst választani szakdolgozati témának, és nem mondjuk egy PHP alapú rendszer tervezéséről írni, de az utóbbi időszak tapasztalatai meggyőztek, hogy helyesen döntöttem. Mind a Ruby, mind a Rails nagyon sok hasznos fogást és (alap)ismeretet tanított meg mind programozásról, mind keretrendszerekről, nem is beszélve a mögötte rejlő alapvető gondolkodásmódról, amelyet bármelyik nyelvben hasznosíthatok.

Hangsúlyozni szeretném, ezt a posztot nem offenzívaként akartam szánni a PHP ellen, és egy esetleges Ruby vs. PHP vitát elindítani. Épp ellenkezőleg a múltbeli tapasztalatok tanítottak meg arra, hogy minden technológia iránt fogékonynak kell lennie az embernek.